
Hogy hányszor hallottam ezt a kérdést"Mi leszel,ha nagy leszel?".Már kis korom óta ugyanezzel a kérdéssel zaklatnak rokonaim,a tanárok,ismerőseim,és azt se tudjátok meg,hogy milyen rossz ha az utcán sétálva a szomszédok is naponta megkérdezik:"La ce facultate mergi?Unde o sa inveti?"Kész bolondok háza...Nem elég,hogy így is már stresszes vagyok,de még ők is zaklatnak...
Mi leszek,ha nagy leszek?Hm...Nem vagyok én már nagy?Vagyis a személyim szerint igen,de lelkem mélyén még én is egy határozatlan gyerek vagyok,aki naponta változtatja döntéseit,aki még most se tudja,hogy mit fog életével kezdeni...
Eddigi röpke életem alatt számos szakmát választottam magamnak.Egyik bizarabb volt a másiknál,de mégis ha megkérdezitek,hogy mi akartam lenni ezelőtt őt évvel,és én azt mondanám,hogy
színésznő(mert az akartam lenni),és megkérdezitek milyen terveim vannak a jövőben,észreveszitek,hogy különböznek.De mégis én nagyon szeretem a színészetet,most is szívesen lennék az(és azt otthoni hisztik és sírórohamok alapján még tehetségem is van :D),de nincsenek olyan adottságaim,hogy az legyek,és különben is szeretnék olyan helyen dolgozni,ahol keresnék annyi pénzt,hogy megéljek...És hát Romániában a színészeknek elég rosszul megy sorsuk...
Velem az a probléma,hogy én sok szakmát szeretek,mindegyiket más ok miatt.Ha tehetném több munkám lenne,csak ez sajnos nem valósítható meg,és dönteni egy mellett számomra borzasztó nehéz...
Akivé/amivé kiskoromban akartam válni,még most is szívesen lennék,de ez sok esetben nem megvalósítható vagy azért mert irreális vagy azért mert ebben a országban születtem.Szívesen lennék én
tanár is,hiszen ez is egy szép állás,diákokat tanítani jó dolog,de ahogy viselkednek a mostani fiatalok(látom és,hogy milyenek vagyunk mi) inkább nem kérek belőle...Meg aztán amilyen vagyok én,szegény gyerekek bediliznének,ha én tanítanám őket...
Aki ismer az tudja,hogy sok filmet/sorozatot nézek,és kedvenceim a bűnügyi sorozatok...Szívesen dolgoznék bűnügyi
helyszinelőként vagy akár
törvényszéki patológusként vagy bűnügyi antropológusként,mert szerintem így sokat segítenék az embereknek,elkapnám a rossz fiúkat...de már megint ez a Románia...nálunk soha nem vállalnák ilyen munkát.Egyszerűen már csak a rossz munkakörülmények miatt is undorodnék ilyen helyeken dolgozni,sok mesét hallottam és hát néha még a gyomrom is felfordul a hallottak miatt...
Nemrég még újságíró szerettem volna lenni.Szép munka,egy csomót utazol,világot látsz,új embereket ismersz meg,de végül egyes emberek "bátorítása" miatt lemondtam ezen álmomról is."Kedvenc" tanárnőm mindig ezt mondogatta:"Ha éhen akarsz halni,akkor jó szakmát választottál"...hát végül úgy látszik hála neki nem fogok a médiában dolgozni...
Ha azt kérdezitek,hogy tudom-e már milyen egyetemre megyek,a válaszom egy nagy NEM.Habár már csak 3ra szűkítettem a lehetőségek számát,pontosan még nem tudom,hogy s mint lesz.Talán
doktornéni vagy netán
gyógyszerész?Mindét munka közel áll szívemhez...és bízom benne,hogy akármit is fogok választani,és ha évek múlva visszaolvasom ezt a bejegyzésem,nem fogom megbánni döntésem,hanem azon nevetek,hogy milyen határozatlan voltam fiatalon :D
"Egyszer eljön az idő, amikor fontos döntésre kényszerülünk. Lehet az szakmai vagy magánéleti, végül minden az elkötelezettségen múlik. És a lényeg, hogy közben megszerezz mindent, amit akarsz,kimutasd az érzelmeidet.(Dokik c. film)"